„Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged, és a tenger halai is elbeszélik neked.” (Jób 12:8)

Krisztus gyermek- és ifjúkora szerény körülmények között telt, olyan viszonyok között, melyek kedveztek egy egészséges szervezet fejlődésének. Élete nagy részét a szabad levegőn töltötte. A patakok tiszta vizét itta és a kertek gyümölcsét ette. Meredek hegyi ösvényeken és Názáret utcáin haladt végig, amint oda-vissza járt otthona és munkavégzésének helye között. Örömmel hallgatta a madarak változatos énekét, mellyen a Teremtőt dicsérték. Gyönyörűségét lelte a virágok szépségében, melyek a mezőt borították. Ujjongva csodálta az egek dicsőségét, a nap, a hold és a csillagok káprázatosságát, és áhítattal tekintett felkelő, majd lenyugvó napra. A természet könyve nyitva állt előtte és ő örömmel tanulta annak leckéit. A mozdíthatatlan halmok és olajfaligetek voltak kedvelt helyei, ahol Atyjával érintkezett. Telve volt isteni bölcsességgel, és a természet tanulmányozása, valamint az Istennel való kapcsolaton való elmélkedés által szellemi erői megerősödtek. (The Youth’s Instructor, July 13, 1893.)

A világ Megváltója fel és alá járt a dombokon és hegyeken, a nagy síkságtól a völgyekig. Élvezte a természet szépséges látványát. Gyönyörködött a mezők virágaiban és az égi madarak énekében, miközben hangja az ő boldog dalukkal egyesülve zengett dicséneket. (The Youth’s Instructor, February 1, 1873.)

Krisztus életében, gyermekségében és ifjúkorában tanítás rejlik a mai fiatalok számára. Krisztus a mi példaképünk, és jól tesszük, ha ifjúkorunkban Istenről elmélkedünk a természet dolgain keresztül, – keze alkotásaiban tanulmányozva jellemét. Az elme megerősödik Isten megismerése által, amint kiolvassuk jellemtulajdonságait alkotásain keresztül. Amint a természet dolgainak szépségét és nagyszerű voltát szemléljük, szeretet ébred bennünk Isten iránt; …lelkünk új életre kel, mert csodás alkotásain keresztül kapcsolatba kerülünk a Végtelennel. (The Youth’s Instructor, July 13, 1893.)